A katekumenátusban zajlik az élet. Régen nem látott népességben folyik a felkészülés a közelgő ünnepeink alkalmával összekapcsolva az elsőáldozás és a bérmálás szentségeinek felvételére. Püspök Atya többek közt a diákság mellett 7 felnőtt testvérünk részére is készül megadni a bérmálás szentségét. A befogadó csoport és Előd Atya szigorú beosztás szerint felkészülve folytatja munkáját.

2013. év végén csatlakoztunk házaspárként a katekumenátus csoporthoz. A rendszeres vasárnapi templomlátogatások során a szentmisét követő közvetlen, kötetlen beszélgetés közben Előd Atya hívta fel a figyelmünket a lehetőségre, amellyel megerősíthetjük hitünk útját és lehetőség nyílik további szentségek felvételére.

Vágyunk volt, hogy felvegyük a kisgyerekkorban kapott keresztség szentségét követően a bérmálás szentségét és elsőáldozók lehessünk, amely a befogadó csoport és Előd atya segítségével tudott beteljesedni, mégpedig úgy, hogy rendszeresen kéthetenként hétfőn este 19:00 órakor eljártunk a felkészítő foglalkozásokra. Itt a befogadó csoport tagjai és Előd atya nagyon sok szeretettel fogadtak minket.

Megismertük egymást, a hasonló helyzetben ide sodródott társainkat és sokat tanultunk a hitéletről, a Bibliáról, vallásról, a szentháromságról.

Egyszóval alapos felkészítésben volt részünk az áldozás és bérmálás szentségének felvételéhez, de ugyanakkor találkozhattunk számos olyan útkereső testvérünkkel, akik felnőttfejjel csatlakoztak csoportunkhoz a keresztség szentségének felvételére, vagy olyan párral, akik a házasság szentségére vágytak. Előd Atya mellett komoly munkát végeznek a Katekumenek, köztük most Galambos Éva, Pesti Marian, Sörédi Pál és Kalmár Péter akik a tematika beosztása szerint előre felkészülnek és aktívan bevonnak foglalkozáson mindenkit az aktuális téma megbeszélésébe.

Lezárásul Előd Atya pontos magyarázattal és szellemes szemléltető képekkel, ábrákkal a helyére teszi a dolgokat, így mindig kibővülnek ismereteink, kiegészülnek a hiányos részek. Kiegészítés képen vannak közös imádkozások és éneklések az adott alkalomnak és időszaknak megfelelően.

Nagy öröm töltötte el szívünket, amikor először áldozhattunk 2015. április 4-én és a püspök atya által megkaptuk a bérmálás szentségét is 2015. április 19-én.

Ezek után továbbra is eljártunk és a mai napig eljárunk a csoportos foglalkozásokra, ahol magyarázatot kapunk a bibliával, vallással kapcsolatos meg-megújuló kérdéseinkre, bensőséges hangulatú beszélgetések és imádságok keretében. Ilyenkor kikapcsolódnak a napi gondok és lélekben felszabadulva térünk haza.

Nagy örömmel látjuk, hogy mostanában egyre többen csatlakoznak újak a csoporthoz. Szeretettel várunk minden kedves embert, aki úgy érzi, hogy valami többre vágyik és szeretne megismerkedni Jézus tanításaival, szeretne megkeresztelkedni, áldozni, bérmálkozni, a házasság szentségét felvenni.

Sörédi Pál Katekumen csoporttársunk ajánlásával kaptuk az alábbi verset, amelyet megzenésítve a You-Tube-on is megtalálhatunk:

Psychoanalisis Christiana

Mint a bókos szentek állnak a fülkében
kívülről a szemnek kifaragva szépen,
de befelé, hol a falnak fordul hátok,
csak darabos szikla s durva törés tátog:
ilyen szentek vagyunk mi!

Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket,
hogy bús darabjai még érdesen csüngnek,
érdesen, szennyesen s félig születetlen,
hova nem süt a nap, hova nem fér a szem?
Krisztus urunk, segíts meg!

Hallottunk ájtatos, régi faragókat,
kik mindent egyforma türelemmel róttak,
nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem:
tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten.
Bár ilyenek lennénk mi!

Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével,
s amit te magadból szégyenkezve nézel,
tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által
az Isten is nézi, az Isten is látja!
Krisztus urunk, segíts meg!

Óh, jaj, hova bújhatsz, te magadnak-réme,
amikor magad vagy az Ítélő kéme?!
Strucc-mód fura percek vak fövenye alá
balga fejünk, - s így ér a félig-kész Halál,
s akkor mivé leszünk mi?

Gyónatlan és vakon, az évek szennyével
löknek egy szemétre a hibás cseréppel,
melynek nincs csörgője, s íze mindörökre
elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe.
Krisztus urunk, segíts meg!

Ki farag valaha bennünket egészre,
ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,
ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,
legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?
Szenvedésre lettünk mi.

Szenvedni annyi, mint diadalt aratni:
Óh, hány éles vasnak kell rajtunk faragni,
míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya
beállítson majdan szobros csarnokába.
Krisztus urunk, segíts meg!

Herbst házaspár (Erika és Rudolf)